Tragédiának általában azt szoktuk nevezni, mikor csapás ér minket az életünknek azon a területén, mely nagyon, vagy a legfontosabb számunkra. Akár el is veszíthetünk valakit vagy valamit, akire, vagy amire, szinte az életünket alapoztuk. Lehet ez egy üzlet, pénzforrás, egzisztencia, esetleg egy kedves személy. A tragédia mértéke attól függ, mennyire építettünk arra a dologra, melyet a negatív változás érintett, vagy mennyire állt közel a szívünkhöz. Ha például fizikai munkánkkal egyedül tartottunk el egy több fős családot és váratlanul egy súlyos, akár életre szóló következményekkel járó balesetet szenvedünk, az egy tragédia számunkra. Talán eleinte még próbálkozunk, hogy némi ügyeskedéssel fenntartsuk családunk életszínvonalát, hogy magunknak is bizonyítsunk, de lehet, hogy elképzeléseink sorra kudarcot vallanak. Ilyenkor értéktelennek, haszontalannak érezzünk magunkat és kudarcaink számával ez az érzés csak fokozódik. Egyre lejjebb és lejjebb csúszunk és kisebbek vagyunk saját magunk szemében, sőt ilyenkor azt gondoljuk, hogy mások szemében is.

Ebben az állapotban, az emberek egy része, úgynevezett pótszerekhez nyúl, például dohányzás, alkohol, gyógyszerek, drog, stb. Ám ezek a szerek, legjobb esetben is, csak néhány órán át adnak látszatmegoldást, hisz fogyasztásukkal a probléma maga nem változik meg.

Egy kisebb része, a tragédiát átélt embereknek, annyira elkeseredik, hogy az öngyilkosságot választja végső megoldásként. Úgy gondolja, ezek után, már nincs miért élnie és a probléma bekövetkeztével, teljesen kicsúszik a talaj a lába alól. Hála Istennek, ők vannak kevesebben.

A harmadik csoport, nevezzük őket túlélőknek, ha nehezen is, de talpra állnak és továbbmennek.

    Van aki gyorsabban dolgozza fel az őt ért fájdalmat, van akinek évek kellenek és van akinek talán élete végéig sem sikerül túltennie magát egy ilyen súlyos megrázkódtatáson. De ennek ellenére feláll, harcol tovább és igyekszik túlélni mindent. Talán jó esetben tapasztalatokkal is gazdagodik, melyeket később hasznosítani is tud az életben. Ilyen tapasztalat például, az én egyetlen tanácsom e témában, melyet zárszóként szeretnék megemlíteni.

Egy tanács

Soha ne építsük az életünket olyan dolgokra, melyek elveszhetnek, csődbe mehetnek, vagy emberekre, akiket szintén elveszíthetünk! Egyetlen dolog van a világon, mely biztos pont lehet az életünkben mint egy szikla, mely sosem változik. Ez pedig nem más, mint Isten szeretete. Ha el tudjuk fogadni, hogy mintegy kétezer évvel ezelőtt Jézus azért hagyta, hogy megöljék a kereszten, mert helyettünk bűnhődött, a mi bűneink büntetését vette magára, ha tudjuk kérni Istent, hogy bocsásson meg nekünk, tisztítson meg a bűneinktől és legyen az életünk középpontjában, akkor, de csakis akkor, biztosak lehetünk benne, hogy a legjobb alapra építjük az életünket. Mert ahogy a Biblia mondja: - Isten tegnap, ma és mindörökké ugyanaz.- Ő soha nem változik és soha nem gondolja meg magát velünk kapcsolatban. Ha Ő egyszer azt mondja, hogy -Veled vagyok, mert szeretlek.- Akkor az úgy is van. Innentől kezdve Isten szeretete minden nap velünk lesz és a legsúlyosabb tragédiákat is túl tudjuk élni úgy, hogy még profitálhatunk is belőlük, tapasztalatokat szerezhetünk. Íme az én példám, mely bizonyítja, hogy mindaz amit a fentiekben leírtam, nem csak egy kitaláció.
 

Túlélni egy tragédia sorozatot

 Valamikor, 2001 nyarán történt. Akkoriban úgy éltem, hogy tudatában voltam ugyan Isten, irántam való szeretetének, mégsem az Ő akarata szerint jártam. Magyarul, hívő voltam, mégis volt egy élettársi kapcsolatom, amiről egyértelműen tudtam, hogy Isten előtt bűn, hiszen nem voltunk összeházasodva, mégis együtt éltünk. Elmondtam Istennek, hogy addig nem vagyok hajlandó vissza költözni a szüleimhez, amíg édesapám a Sátánizmussal foglalkozik, alkoholizál és üti veri az édesanyámat. Előzőleg, öt vagy hat évig imádkoztam, hogy megváltozzanak otthon a dolgok, de nem történt semmi. Én feladtam a harcot és összeköltöztem, a már fent említett lánnyal. Már édesanyám is teljesen kikészült idegileg és a húgom is. Ekkor váratlanul, édesapám, öngyilkos lett és meghalt. Ugyanezekben a napokban, elvesztettem a barátnőmet is, a munkahelyemet is és ott álltam a beteg édesanyámmal, a kiskorú húgommal és az örökölt, több százezer forintos adósággal. Ez volt, a tökéletes tragédia. De mivel tudtam, hogy Isten bűnösen is, mocskos lelkiismerettel is szeret engem és nem mondott le rólam, így tudtam azt is, hogy segíteni fog mindenben. Néhány nap múlva, találtam egy munkahelyet ott, ahol azelőtt hiába kerestem. Szép lassan elkezdtük törleszteni az adóságokat, talpra állt a kis családunk és azóta, béke és szeretet lakik a házunkban. Talán mesebeli vége van a történetnek, de ez nem mese, hanem nagyon is igaz. Így is meg lehet élni egy tragédiát, ha Isten velünk van.
Urbán L. Tamás