Úgy gondolom a szegénység egy kortalan probléma, hiszen nem igazán állíthatjuk, hogy erre, vagy arra a történelmi korszakra jellemzőbb.
    Szegény emberek sajnos mindig is voltak és mindig is lesznek. Manapság sokan illetik magukat ezzel a jelzővel, de véleményem szerint gyakran félreértelmezik, a "szegénység" szó fogalmát. Keserű tapasztalatom alapján, csak azokat sorolnám ebbe a kategóriába, akik anyagi helyzetüknek köszönhetően, az élethez szükséges, legalapvetőbb dolgokban szenvednek hiányt, vagy hónapról hónapra komoly veszélybe kerül, létszükségleteik betöltése.A társadalomnak azt a rétegét, akik havi családi költségvetésük alapján nullára futnak ki, vagy néha mínuszra, de akkor is van hová nyúlniuk, semmiképp nem sorolnám ide. A ő helyzetüket inkább úgy határoznám meg, hogy "megélhetési problémáik vannak". A szegénység megalázó, sokak szemében szégyellni való. Gyakran elnéznek az emberek mások nyomora felett, de ez még a jobbik eset azokkal szemben, akik gúnyt is űznek belőle. Kevesen vannak akik együtt tudnak érezni egy szegény emberrel és még kevesebben akik szívügyüknek tartják, hogy segítsenek rajtuk. A mai bevett gondolkodásmód sajnos az, hogy: - "Nekem is vannak problémáim. Oldja meg mindenki a magáét!"
    Önző lett a világ és gúnyolódó. Tisztelet mindazoknak, akik mernek még ebben a világban a szívükre hallgatni és mernek segíteni másokon. Mit tehet a szegény ember, aki magára marad és bármennyit dolgozik is, nem jut ki a „mókuskerékből”?

Kiút a szegénységből

 Emlékszem, mikor gyermekkoromban, a mezőt jártam, tüzelő után kutatva, gyakran, reggelente is, iskolába indulás előtt.
Emlékszem, mikor nem volt mit ennünk, úgy vásároltunk a hentesnél, hogy azt mondtuk valami hulladék húst szeretnénk vinni a kutyáinknak. Ezt gyakran ingyen kaptuk.
Emlékszem osztálytársaim gúnyolódásaira, mert nekem nem lehettek olyan ruháim, mint nekik, és még sorolhatnám…
Hogyan lehet kitörni és felülkerekedni ezen a nyomoron?
Egyetlen dolog van a világon, mely biztos pont lehet az életünkben bármilyen helyzetben, nehézségben, mint egy szikla, mely sosem változik. Ez pedig nem más, mint Isten szeretete. Ha el tudjuk fogadni, hogy mintegy kétezer évvel ezelőtt Jézus azért hagyta, hogy megöljék a kereszten, mert helyettünk bűnhődött, a mi bűneink büntetését vette magára, ha tudjuk kérni Istent, hogy bocsásson meg nekünk, tisztítson meg a bűneinktől és legyen az életünk középpontjában, akkor, de csakis akkor, biztosak lehetünk benne, hogy a legjobb alapra építjük az életünket. A szemeink előtt válik majd valóssággá a Biblia azon mondata is, hogy: „Nem lesz kenyérkéregető az igaz.” „ Isten tegnap, ma és mindörökké ugyanaz.” Ő soha nem változik és soha nem gondolja meg magát velünk kapcsolatban. Ha Ő egyszer azt mondja, hogy „Veled vagyok, mert szeretlek.” Akkor az úgy is van. Ha fenti döntést, őszintén, szívből meg tudjuk hozni, onnantól kezdve Isten szeretete minden nap velünk lesz és a legsúlyosabb nehézségeken, problémákon fog majd átvezetni minket, így bizonyítva nekünk, irántunk való szeretetét és hűségét. Nincs ennél jobb és fantasztikusabb megoldás. Nekem sikerült ilyen csodákat átélnem Istennel, a legnagyobb szegénység közepette is. Nem vagyok gazdag, de van mit ennem és sosem felejtem e honnan jöttem. Miután megtértem, számtalanszor előfordult, hogy „csupán” imádkozni tudtam, egy-egy megoldhatatlannak tűnő anyagi helyzetben és Isten küldött embereket tüzelővel, élelemmel, új, márkás ruhákkal, stb. Ő maga látott el engem. Azelőtt míg nem ismertem Isten szeretetét, sosem hittem volna, hogy léteznek ilyen csodák. Most már muszáj hinnem benne, hisz a saját szememmel láttam. Neked is azt kívánom, hogy hozd meg a döntést Isten mellett és járd vele a csodák útjait!
Urbán L. Tamás