Ricardo Argentína Mendoza nevű városában szolgálja az Urat. A testvér a családjával együtt költözött ebbe a megyébe, hogy egy távozó pásztor munkáját folytassa. Évek óta szolgálta az Urat Argentínában, s érezte, hogy Isten vezeti erre az új területre. Hatalmas álmokkal érkezett, de hamarosan ráébredt, hogy egy nagy szellemi csata előtt áll. Látszott, hogy az ellenség a város egyes területein különleges hatalmat gyakorol. Más tényezők is hozzájárultak nehéz helyzete kialakulásához: a túlhajszolt munka (pásztor volt, területi vezető és a városi pásztorkör vezetője egyben), a súlyos gazdasági helyzet fojtogatása, s végül a szerettei között is történtek megbetegedések, s voltak olyanok is, akiket elveszített. Ezek a nehéz körülmények láthatóan hatással voltak a családjára is. Felesége, mély depressziós állapotba került. Tovább már nem volt képes ellenállni a nyomásoknak. Ricardo úgy érezte, hogy itt véget ért a szolgálata. Arra a meggyőződésre jutott, hogy mivel képtelen megváltoztatni otthoni helyzetét, a legjobb lesz, ha abbahagyja a szolgálatot.

 

 De előbb, még elutazik arra az alkalomra, melyet a Sanitarias stadionban tartottunk. Amikor a feleségétől elköszönt azt mondta: „Ezt még utoljára megteszem.” Ez az utazás az utolsó esélye volt.

 

Aznap este, amikor az Istentiszteletre érkezve belépett a stadion ajtaján sírni kezdett. Isten jelenlétében egy pillanat alatt rászakadtak a bűnei. Percek, órák teltek dicsérettel és imádattal, de a sírása csak nem maradt abba. Isten dicsőséges jelenlétében szolgáltam az emelvényen. Amikor felismertem őt a tömegben, megkértem, jöjjön előre, hogy imádkozhassak érte. S ami történt, egyszerűen lenyűgöző volt. A Biblia azt mondja, hogy ahol jelen van az Úr Lelke, ott a szabadság. (2.Kor. 3:17) A láncok lehullnak Isten dicsősége előtt, s szabadság és győzelem tölti be az életet. Akkor este Saavedra pásztor egy kijelentést kapott Isten igéjéből.

Szíve megtelt a Szent jelenlétével. Megérezte Isten dicsőségét. Ugyanazt a dicsőséget, ami a Sínai-hegyen megjelent, s ami a felházban nyilvánult meg pünkösdkor, majd a tanítványok szívébe költözött. Ugyanazt a dicsőséget, ami kinyitotta Filippiben a börtön ajtaját miközben Pál és Silás az Urat imádta. Isten fiának dicsőségét, amit János apostol látott Pátmosz szigetén. Ez a dicsőség betöltötte őt és elkezdte benne a helyreállítás munkáját.

 

 Hazafelé ezer kilométert kellet utaznia Mendozáig. A felhők között érezte magát. Alighogy kinyitotta otthon a lakás ajtaját felesége azonnal észrevette, hogy valami történt vele. „Te nem vagy ugyanaz, valami történt veled, valami történt….”- mondta. Másnap vasárnap volt, istentiszteleti alkalom. Amikor Saavedra pásztor a pulpitus mögé állt, tudta, hogy a győzelem megérkezett a gyülekezetébe. Egy dicsőséges alkalmuk volt. A megújulás utolérte a testvéreket. Sokan odamentek hozzá: „Pásztor, te nem vagy már ugyanaz.” És ez igaz volt. Azon az alkalmon a Szent Szellem „olaja” dicsőségesen begyógyította Ricardo feleségének sebeit is. Szellemi gyógyulása olyan erőteljes volt, hogy azonnal örvendezni kezdett az Úrban. Örvendezett, ahogy már hónapok óta nem tette. Ez egy csoda volt!!! Az átélés hat órán keresztül tartott. A depresszió teljesen legyőzetett.

 

Az Úr most is erőteljesen használja Ricardo Saavedrát és feleségét Mendozában. A gyülekezet , amely sokszor elmerült a kemény szellemi csatákban, most egy győzelmes atmoszférában lélegzik. Létszámban is növekedtek és új gyülekezeteket alapítottak. "