Idézet: "A négy személy közül, akik akkor megtapasztalták Isten gyógyító érintését, a feleségem volt az utolsó. Már évek óta lassan haldoklott, kimondhatatlan gyötrelmeket szenvedett. ...A halál napról napra lassanként a hatalmába kerítette. Azután elérkeztek az utolsó órák. Éppen nálunk volt egy lelkész testvér. Megállt Jennie ágyánál, majd könnyes szemmel visszajött hozzám és ezt mondta: - Nyugodj bele, hogy a feleséged meghal. A kisbabáimra gondoltam - és őreá, akit úgy szerettem, mint a tulajdon lelkemet. Valami láng gyulladt föl a szívemben. Úgy éreztem, ez a javaslat, magát Istent sértette meg, ám még sok mindent meg kellett tanulnom. .... Kilenc harminckor ott álltam a halálos ágyánál és az élő Istenhez kiálltottam. Isten ereje betöltötte őt; tetőtől talpig felvillanyozta. Bénultsága elhagyta, aszívverése szabályos lett, köhögése megszűnt, légzése egyenletessé vált és a testhőmérséklete is normális lett. Isten ereje úgy áramlott át rajta, ahogy a vér folyik az erekben. Amint imádkoztam, hallottam, hogy egy hang hagyja el az ajkát - ám most nem a gyengeség jeleként; erős, tiszta hang volt ez. - Dicsőség Istennek, meggyógyultam! - kiálltotta. Azzal megragadta az ágyneműt, visszahajtotta és egy pillanat alatt talpra állt. ...A gyülekezetben szorgalmasan tanították, hogy a csodák ideje lejárt és emiatt a családunk nyolc tagját hagytuk meghalni. De most, ahogy az igazság fénye beragyogta szívünket, már láttuk, hogy ez hazugság - kétségkívül az ördög agyalmánya, amelyet az egyház, mint igazságot hirdet fáradhatatlanul, s ezzel megrabolja az emberiséget, Jézus vérén szerzett jogos örökségétől."
|
|||





John Graham Lake: Kalandok Istennel