John és Elizabeth Sherrill: A Legboldogabb Emberek A Földön
( Demos Shakarian elmondása alapján )

"Erről a könyvről joggal állíthatjuk, hogy jóval több szerzője életrajzánál - egyúttal, a Teljes Evangéliumi Üzletemberek Nemzetközi Szövetségének megalakulásáról és kezdetéről tudósít. Tanúivá válunk, hogy mi történik, ha valaki megtanul teljes egészében Isten vezetésére hagyatkozni. Demos üzletember, aki kiemelkedő sikereit hitének, kitartásának köszönheti. E könyv bizonysága annak, hogy Isten ma is élő, ugyanúgy cselekszik, ahogyan azt tette a Biblia korában. A történet mondanivalójának értékét növeli üdítően természetes írásmódja. Demos Shakarian élettörténete választ ad arra, a mindenkit érdeklő kérdeésre, amelyet a könyv címe, oly igényesen vet fel: Valójában kik a legboldogabb emberek a Földön?

Idézet a könyvből: "Végül mégis sikerült összeszednünk száz férfi nevét, akiket meghívtunk feleségükkel együtt Knott Berry farmjára. Elérkezett az este és a farm nagy ebédlője megtelt, Rose és én az asztalfőn ültünk, ahonnan jól áttekinthettük a jelenlévőket. Amikor így szemlélődtem, rendkívüli gondolatom támadt. Mi lenne ha mondjuk néhányan, mondjuk öten-hatan kijönnének ide és elmondanák a többieknek, miért járnak templomba akkor is, amikor a legtöbben-különösen a sikeres üzletemberek, már nem teszik. Mi vonzza őket annyira Jézushoz, hogy neki áldozzák egyetlen pihenőnapjukat? Mit jelentett az ő életükben, személy szerint, a Szent Szellem? Ez hatalmas buzdítást adhatna valamennyiunknak.

A következő pillanatban hunyorognom kellett. Három asztallal odébb felvillant egy magas, középkorú, halszálkás öltönt viselő férfi arca. Olyan volt, mintha fényszóró sugározna rá. Ránéztem Rose-ra, de úgy látszott, neki nem tűnt fel. Hogy lehet az, hogy nem vette észre? Sajátos fény táncolt, villogott a férfi körül a zsúfolt teremben és én tudtam, hogy ő az az ember, akit ki fogok szólítani. Alig vártam, hogy az étkezésnek vége legyen. A kávé és a gyümölcstorta kész kínszenvedés volt számomra, annyira kíváncsian vártam már, mi mondanivalója van annak a férfinak. Végre mindeki megitta a kávéját. A pincérnők leszedték a tányérokat, a székeket hátrébb tolták, és mindenki hátradőlt, várva, hogy elhangozzék a felkérés az adakozásra. De én ehelyett odafordulta, a halszálkás öltönyös férfihoz. - Uram... igen,.. ön... ön ott, a kék nyakkendőjében és Isten adta mosolyával. Lenne olyan szíves idejönni?

- A férfi meglepettnek látszott, de lassan elindult az asztalok között, majd megállt mellettem. - Nem osztaná meg velünk azokat a csodálatos dolgokat, melyeket az Úr cselekedett az ön életében? - kérdeztem. A férfi csodálkozva csóválta a fejét. - Nem tudom ki mondta el önnek - mondta, - de igen... a feleségemnek és nekem sok okunk van a hálára. - Azután elmondta, hogyan gyógyult meg nemrég az apósa ima által egy olyan betegségből amit az orvosok gyógyíthatalan ráknak tartottak. A teremben beálló meghatódott csendben újra körültekintettem. Az ablak közelében egy újabb fénylő arcot fedeztem fel. - Uram, idejönne, hogy mindannyian láthassuk...?

És így ment ez másfél óráig, a nagy teremben, az egyik férfin a másik után fedeztem fel annak a láthatatlan erőnek a kisugárzását. Hallottunk történeteket rendbe jött házasságokról, leküzdött alkoholizmusról, megbékélt üzletfelekről. Állandóan Charles Price kifejezése motoszkált az agyamban, a teljes evangélium, hiszen az Örömhír minden egyes megjelenési formája szóba került aznap este személyes tapasztalatok révén. Rövidek, magvasak, tényszerűek - ilyenek voltak e gyakorlatias férfiak beszámolói. Senki sem prédikált, senki nem használt különleges szavakat, de az összhatás hatalmasabb volt, mint bármelyik prédikációjé, amit valaha is hallottam. Miután tíz-tizenegy férfi elmondta a mondandóját, újra átvettem a mikrofont. - Barátaim! A teljes evangéliumot hallottuk most - mondtam, - amit üzletemberek egy csoportja hirdetett. - Teljes evangélium... üzletemberek. Valami miatt ezek a szavak megragadtak az agyamban."