Szeretettel üdvözöllek!

A nevem Dr Urbán Ildikó. 35 éves vagyok és négy gyermek édesanyja. Sajnos elmondhatom, hogy ez év elejéig teljes depresszióban éltem, óriási szorongásban, és ezekhez társult még számtalan lelki, pszichés probléma, betegség.

 

Nem volt vese-eredetű (szervi) problémám, DE MÉGIS 10 éves koromig bepisiltem a nagy szorongásom miatt. Nem néztem tv-ben gyilkosságot mutató filmeket, DE 8 évesen öngyilkos akartam lenni egy darab 4-es osztályzat miatt.

 

Vártam a vasárnapot, mikor megfogják a szüleim a kezemet legalább, mert jött az ovi vagy iskola előtti körömvágás. Nagy kisebbségi komplexus fejlődött ki bennem, Hiába voltam egész általánosban az osztályelső! Nagyon le voltam nyomva a rengeteg szidással, veréssel, értéktelenségem kifejezésével. Mindig éreztem, hogy ez így olyan hiábavaló élet, ahogyan ezt taglalja a prédikátor is (Préd 2- „Meggyűlöltem az életet” )! NEM VOLT BENNEM ÉLETÖRÖM , pedig kislány voltam még. Mondhatnánk, hogy előttem volt még az élet!

 

Csak azt hajtogattam mindig, amit éreztem is belülről: " meghalt bennem az öröm "! Csak nekem, sikerült elsőre a német középfokú ( C típusú ) nyelvvizsga a Rigó utcában, akkor '92-ben itt Orosházán ez még ritka volt. Mikor elsőre felvettek az Orvosi Egyetem Gyógyszerésztudományi Karára, és egy 4 fős szobába kerültem, másfél órás sírógörcsöt kaptam, és csak panaszkodtam, hogy a szobatársam még egy szelet kenyeret is jobban, szebben vág, mint én! És ezt halálosan komolyan gondoltam, így éreztem, így éltem, így láttam magamat!

 

Nemcsak a depresszió és az ezzel kapcsolatos gondoloatok, lettek bennem egyre erősebbek, hanem az általam csak " szörnynek " nevezett testképzavar, táplálkozási zavar is! És ez tényleg egy iszonyú SZÖRNY ! Majdnem felfalta az életemet, pedig majd egy évtizede, Isten szolgáló gyermeke voltam!!! Ez azt jelenti, hogy gyakorlatilag az éhhalál szélén álltam minden nap, pedig bőségesen eltartott minket Isten. És a szomjan halás szélén is, pedig még a WC-nkbe is ivóvíz ömlött! Sajnos ez a betegség, erőtlenség a gyermekkori problémákhoz kötődik, abból kinövő nagy baj! Ráadásul a volt férjem 4 gyermekkel elhagyott minket egy másik nő miatt. Úgy éreztem, ha eszek csak 1 falatot is, akkor MÁR NEM ÉREK ANNYIT, mint addig, olyan erőtelenségnek éreztem, ha valaki eszik, és nem bírja ki evés nélkül!

 

Mekkora becsapása ez az ördögnek, de mekkora !!! („Embergyilkos volt kezdettől fogva, és nem állt meg az igazságban, mert NINCS benne igazság. ...hazug, és a hazugság atyja. Jn8,44; „adatott neki nagyokat mondó és istenkáromló száj” Jel13,5)

 

Azt éreztem, hogy erős vagyok, ha az iszonyatos éhhség ellenére meg tudom tenni, hogy nem eszek egy falatot sem. Megvetettem a „normálisan” étkezőket és lenéztem. Közben pedig volt, hogy csúsztam-másztam a földön, mert olyan közel voltam a halálhoz! Szerettem, hogy büntetem magamat, szerettem, hogy megvonom magamtól az ételt-italt, de tudtam, hogy ez nem Istentől való „jó”! A mérhetetlen lelkiismeret-furdalás és a hamis önvád egy nagyon jellemzője a táplálkozászavarral jelentkező szörnyűségnek! Ezenkívül a testképzavar is, ami úgy nyilvánul meg, hogy akit látok a tükörben, (magamat) az egy nagyon hájas, kövér, értéktelen valaki, akit el kell pusztítanom!!!

 

Itt szeretnék 2 dolgot, tényt megjegyezni mindjárt:

1. Akkoriban SEM tartottam értéktelen embereknek a túlsúlyos embertársaimat!

2. Csak saját magamat nem láttam jól, egy átlagos tömegű hölgyet jól meg tudtam különböztetni a vékony testalkatútól vagy a túlsúllyal küzdőtől!

 

Jól tudjuk az Isten szent és színtiszta Igéjéből, hogy ki az embergyilkos: a sátán! Ő akart elpusztítani engem, főleg, hogy veszélyes voltam számára, hiszen erővel tudtam hirdetni az Igét a gyermekek között: kiscsoportban, középsőben, nagycsoportban tanítottam a Református Óvodában, és a gyülekezeti hittan meg a vasárnapi iskola is mindig az enyém volt évekig.

 

Gyermek óráimra gyakran ültek be hívő és hívő szülők is, mondván, hogy többet kapnak rajtam keresztül, mint az igehirdetéseken. Közben én azokat az alkalmakat kivéve állandóan gyötörtettem. Csak ez tudott az agyamban, az érzelemvilágomban forogni egész álló napon! Nagyon sokszor súgta az én lelkem ellensége, hogy vessek véget a fájdalmaimnak, úgysem kellek én itt már senkinek stb. ! Állandó öngyilkosság-kényszer volt bennem! Micsoda hazugság ez is a hazugság atyjától! Jól tudtam, hogy mind a 4 gyermekemmel szoros szeretetkapcsolatban élek, a szüleimet az aggódásuk miatt végre visszakaptam, nem győztek dicsérni sokan, hogy milyen ajándékot adott nekem az Úr a gyermekek tanítására!!!

 

MINDEZEKET AZZAL A CÉLLAL ÍROM LE TUDATOSAN , ÉS ILYEN RÉSZLETESSÉGGEL , MERT TUDOM , HOGY EGYRE TÖBBEN SZENVEDNEK EBBEN AZ ISZONYÚ BAJBAN , ÉS MÉG HÍVŐ EMBEREK IS ...

 

... és nem azok, akik szegények és nincs meg a betevőjük. Ez egy mély és bonyolult lelki probléma, és sajnos nagyon kevesen ismerik a tüneteit! Olyan sok orvostól, pszichiátertől, pszichológustól, testvértől, embertől kaptam meg:

„ Nem igaz, hogy nem tudsz magadnak parancsolni, nem tudsz magadon uralkodni, vagy változtatni???! ”

Pedig MAGAMTÓL nem tudtam változtatni és uralkodni ezeken! Nem volt hatalmamban!!!

Pár év után már nemcsak anorexiás voltam (168cm és 45 kg, de menni akartam még lejjebb és ezt 3 hónap alatt értem el 80kg-ról, mintha Auschwitzból szalajtottak volna!) , hanem rárakódott a bulímia is. Elkezdtem hashajtókat és vízhajtókat szedni, így büntettem meg magamat, és rájöttem, hogy így ehetek, mert utána úgyis pár órán belül 6-7 liter távozik belőlem! Viszont ekkor már HALÁLOSAN BETEG VOLTAM , hiszen a szívmegállás és hasonlók ott kopogtattak az ajtómon!

 

Muszáj volt bekerülnöm (magam mentem!) az akkor még működő Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézetbe hosszú hetekre. (Nagyon hasznos volt ott lenni, rossz döntésnek tartom, hogy megszüntették ezt a segítséget!!!)Volt egy táplálkozászavarosok számára elkülönített részleg egy olyan osztályvezető főorvossal (Dr.Túry Ferenc) , aki európai szinten elismert szakember. Csoportterápia, zeneterápia, mozgás-és munkaterápia, valamint önkifejezésre szolgáló kézműves szakkör volt a gyógyulásunkra. Az jó volt, hogy ott le tudtak szoktatni az eszméletlen mennyiségű, mindennapos hajtószereimről (napi 35 szem csúcshatású diuretikum+ kb.20 db hashajtó mellé), de szinte  semmit nem értek el a belső, lelki konfliktusaimmal, önvádlásaimmal kapcsolatban.
 

 

Csak Istennek van hatalma SZABADÍTANI !!! Sőt! Neki adtam hálát és Tőle jött az is, hogy pár hét alatt megtanultam az ételt és italt kihajtó szerek nélkül élni! Ekkorra már 30 fölött volt azon gyógyszerek száma, amivel próbáltak meggyógyítani ill. szinten tartani. Ezek főként antidepresszánsok voltak, de még melléjük jött a sok szorongáscsökkentő, az arci idegrángás, az alvászavar és hasonlók elleni gyógyszer is. Természetesen nem együtt kaptam ennyit, hanem mint egy kísérleti nyuszinál, mindig változtattak rajta!

 

Többször előfordult, hogy amit szedtem, nálam pont az ellenkezőjét váltotta ki : aminek altatni kellett volna, az ébren tartott, vagy ami a depressziót kezelte volna, iszonyú erősen sodort az öngyilkosság felé és sorolhatnám sajnos!!! Később kialakult egy „5-ös fogat” , amit állandóan kellett szednem. 5 évig mindig be is vettem. Annyit azonban el kell árulnom, hogy ezeknek a gyógyszereknek rengeteg mellékhatása van, ami nagyon rombolja a testet és lelket egyaránt, pedig gyógyszerészként hiszek az orvosságok, hatóanyagok hatásában és ismerem őket. Mellesleg Isten ajándékának is tekintem azokat, mert jó, hogy nem kell már belehalnunk egy egyszerű tüdőgyulladásban, vagy szélütést kapnunk stb. !

 

Mellékhatások gyanánt például nagyon vérzékeny lettem. Napi 20 órát is tudtam aludni és egy lap, nem sok, de annyit sem voltam képes arrébb tenni! Mivel évente ajánlatos antidepresszánst cserélni, ezért már nálam maga a hatóanyag is váltott ki mély depressziót.

 

 Nem voltam képes emberekkel találkozni, ( pedig igaz Isten Szava: „Nem jó az embernek egyedül lenni” 1Móz2,18 ) Nem voltam képes felvenni a telefont senkinek, nem tudtam vendégeket fogadni, pedig kicsit régebben ezzel még szolgáltam is az Úr felé. Bár előfordult, hogy egy-két kedves barátunk mégis eljött, de én nem mertem még előbújni sem a szobából! Sokáig csak lehúzott redőny mellett tengődtem a kis „bújóhelyemen”.

 

 Az év legelején azonban Isten kegyekméből eljött számomra a „felüdülés esztendeje”!!!

 

Ekkor rádöbbentem arra, hogy az én Istenemnek még sokkal nagyobb szenvedésbe teltek ezek az évek, mint nekem! Ugyanis Ő kész volt nekem gyógyulást adni már '96-ban , a megtérésemkor is, hiszen Ő megszerzett nekem MINDENT a Krisztusban már 2000 évvel ezelőtt!

(„Akarsz-e meggyógyulni?” Jn5,6

„Aki tulajdon Fiát nem kímélte, hanem mindnyájunkért odaadta, hogyne ajándékozna nekünk VELE EGYÜTT MINDENT?” Róm8,32

„Mert én, az Úr, vagyok a te gyógyítód.” 2Móz15,26c

„a mi betegségeinket viselte, a mi fájdalmainkat hordozta” Ézs53,4a /MÚLTIDŐBEN van megírva!/

„Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz.” Zsid13,8

„Én, az Úr, nem változtam meg!” Mal3,6 stb. stb. )

Legyőzte a bűneimet, a halálomat, a betegségeimet, az ördög minden munkáját és hatalmát az életemben !!!

(„Azért jelent meg az Isten Fia, hogy az ördög munkáit lerontsa.” 1Jn3,8)

Jézus nevére meghajol MINDEN ÉS MINDENKI ! („fel is magasztalta őt Isten mindenek fölé, és azt a nevet adományozta neki, amely minden névnél nagyobb” Fil2,9 )

 

És mikor ezt tudatosan is a magamévá tettem és megvallottam ezt HITTEL [csak így HASZNÁL az Ige, ha hittel PÁROSUL ! (Zsid4,2 alapján) ] , akkor jött el az a csoda, AMIT ÉN MÁR NEM IS VÁRTAM ! Elvette tőlem az én Szabadítóm a depressziót, helyette az ÖRÖM OLAJÁT adta nekem ajándékba és aki csak lát, vagy meg sem ismer engem, vagy csak csodálkozik és alig hisz a saját szemének! A szüleim szerint még a hangszínem is megváltozott. De elmondhatom, hogy ezenkívül az arcom, a tekintetem, a felfogásom, a szemeim, a beszédem, a viselkedésem … is mind MEGVÁLTOZOTT !!!

 

Egy grafika készült rólam az egyik nyáron Szentendrén, amit rögtön le is vettem a falról, mert sütött belőle a depresszió. Az a jellegzetes szem, arc stb. Már nem vagyok ilyen ember végre, dicsőség érte a Magasságosnak!Azóta már hívtunk vendéget is, szívesen főztem neki. :)

 

 

 A második férjem (mert kaptam az Úr jóságából) sírva tett bizonyságot a gyülekezetben arról, hogy végre jóízűen eszik a feleségével! Merek végre enni és inni! Ez nekem egyáltalán nem természetes! Eltűnt az önsajnálat, az öngyilkossági kényszer, a mély keserűség, a földön fekve nyüszítés, az ügyeletre szaladgálás - sokszor a férjem nem tudott már mást tenni, csak berakott az autóba és rohant velem, de nem tudtak segíteni, csak Seduxen injekciót tudtak felajánlani, ennyi!

 

 

 És ami óriási, valóban természetfeletti csoda, hogy a szörnyű függőséget okozó „gyógyszereimet” egyik pillanatról a másikra elvette az Úr !!!

„Ha tehát A FIÚ MEGSZABADÍT titeket, VALÓBAN SZABADOK LESZTEK.” Jn.8,36 ;

„ajándékul kapod életedet, mert bíztál bennem! - így szól az Úr” Jer.39,18

„amit csak kértek majd AZ ÉN NEVEMBEN , megteszem, hogy dicsőíttessék az Atya a Fiúban; ha valamit kértek tőlem AZ ÉN NEVEMBEN , MEGTESZEM. ” Jn.14,13-14

„az igazak kívánsága pedig teljesül” Péld10,24

 

Hadd mondjam el, hogy érthető legyen a valóság:

ha csak egyetlen egy is hiányzott az öt különböző gyógyszerem közül, kb. 1 nap múlva nagyon rosszul lettem és olyan elvonási tüneteim jelentkeztek, hogy fogalmam nincs, hogyan jutottam el a patikáig utánpótlásért!

 

 Egy nagyon fontos dolgot szeretnék kiemelni:

az emberek nagy többsége (sajnos én is közéjük tartoztam több, mint egy évtizedig!) Istent próbálja bekorlátozni, kalitkában tartani! Ezen azt értem, hogy amit mi nem tudunk már elképzelni sem vagy felfogni, arról úgy gondolkodunk, hogy az ma már nem is működik, egyszerűen nincs! Pedig így szól az Úr Igéje, ma is ugyanúgy benne van a Bibliánkban, mint a leírásakor:

 

Azokat pedig, akik hisznek, ilyen jelek követik: az én nevemben ördögöket űznek; új nyelveken szólanak. Kígyókat vesznek föl; és ha valami halálost isznak, meg nem árt nékik: betegekre vetik kezeiket, és meggyógyulnak.” (Mk16,17-18)

 

Vannak, akik akkora szabadságot adnak az Úrnak, hogy csak olyan csodát tehet és akkor, amikor ők azt gondolják! Vannak, akik többet mernek hinni, és akkora teret engednek Istennek, mintha egy egész szobát kapna a ketrece helyett egy kis hörcsög! Vannak, akik sokkal jobban megengedik az Isten kezének, hogy cselekedjen, úgy képzelhetjük ezt el, mint ha övéké lenne már egy egész bolygónyi terület. De! Egy végtelen, és állandóan táguló világűr sem képes az Urat befogadni, hiszen Ő az, aki fenntartja azt egyetlen Szavával !!! Az Ő „tenyerén” vagyunk mindnyájan! Ez volt az egyik bajom nekem is, amíg csak a régi gyülekezetem hitelveit vallottam és nem az Ige szerintit! Azt gondoltam és tanultam meg, hogy ma már Isten alig-alig tesz csodát, gyógyítást. Nem tudtam arról a hatalomról, ami az Úr Jézus nevében van !!! Pedig az ördög és a szolgái rettegnek e név hallatán is!

 

„Te hiszed, hogy egy az Isten. Jól teszed. Az ördögök is hiszik és rettegnek.” (Jak2,19) „Amikor meglátta Jézust, egy megszállott ember felkiáltott, leborult eléje, és hangosan ezt mondta:

„Mi közöm hozzád Jézus, a magasságos Isten Fia? Kérlek, ne gyötörj engem!”

Jézus megparancsolta ugyanis a tisztátalan léleknek, hogy menjen ki ebből az emberből. Mivel az régóta tartotta megszállva, láncokkal és bilincsekkel kötözték meg, úgy őrizték, de ő elszaggatta a kötelékeket, a gonosz lélek meg a pusztába hajtotta. (Lk8,28-29)

 

 Én magamat egy elég nagy senkinek tartottam, de Isten olyan kedves volt hozzám és NEM ÍGY LÁTTA , GONDOLTA : akárhány igehirdető jött, egy éven át, én mindig kimentem, hogy imádkozzanak értem, mert nagy a betegségem. De valahogy nem őáltaluk jött a nagy fellélegzés, az óriási újítás, a gyógyulásom !!! Az Úrnak tetszett az, hogy mikor ÉN eljutottam oda hitben, hogy otthon, egyes-egyedül kértem a szabadulásom AZ Ő NEVÉBEN , akkor adta meg ! :) Csupán arra kellett ráeszmélnem, hogy Jézus nevére minden és mindenki meghajol, engedelmeskedik, legyen az depresszió, vagy mellkasfeszítéssel járó nagy belső szorongás vagy a gyógyszereim fogsága, mivel hogy azok nélkül nem tudtam létezni. Ezt a magam kis hitével odalépve az Atyám elé el mertem kérni Tőle. Nekünk tényleg „csak” ennyit kell tennünk, mert nem magunkat kell kiszabadítanunk, (ezt persze nem is tudjuk megtenni!) Jézus már mindent megszerzett ehhez nekünk, mikor a keresztfára ment értem, értünk. Ott eldőlt minden, mikor a Megváltóm ezt mondta:

 

„Elvégeztetett.” Jn19,30

 

Örülök, hogy mindezt leírhattam és bízom benne, sokaknak segíteni fog a gyógyuláshoz vezető utat megtalálni, akik hasonló betegségekkel küzdenek, mint amelyekben én voltam. Ha bárkinek kérdése lenne vagy segíteni tudok, nagy szeretettel és alázattal állok rendelkezésre!

Dr. Urbán Ildikó

Email: doktorurbanildiko@gmail.com