Egy kis segítség. Hallgassatok bele!

Kattints ide és olvasd el, hogyan szabadult meg valaki az anorexia és a súlyos depresszió halálos szorításából!

A depressziórol általában

Törekedj arra, hogy a depresszió okait szüntesd meg ne csak a tüneteit. A legtöbb pszichiáter egyetért abban, hogy a depresszió okai a tüneteknél sokkal mélyebben keresendok. Ne pusztán a depresszió miatt aggódj; próbáld meg a többi fontos problémát is megtalálni. Ismerd fel, hogy nem alapozhatod életedet az érzelmeidre. Vannak dolgok az életben, mikor muszáj úgy meghoznunk döntéseket, hogy azt egy logikus gondolkodásra építjük fel, nem pedig érzelmekre. Például egy autó megvásárlásánál, bizony bele kell hallgatnunk a motorba, meg kell tudnunk hány éves az autó, mennyit mentek vele. Nem elég csak annyit tudni róla, hogy kívül belül szép és márkás, mert akkor könnyen ott hagy minket az út szélén. Bizony az élet sok területén, előre kell gondolkodnunk és a háttérbe kell szorítani érzéseinket. Ha például az életünkre tekintünk, gondolhatjuk azt, hogy :

- Minden, olyan nehéz és egyre nehezebb boldogulni a mai világban. Nincs is értelme ennek a küszködésnek, hisz egyre nehezebb lesz minden. – Vagy egyszerű logikával visszagondolhatunk a múltra és azt mondjuk:

- Az, hogy van jelenünk azt bizonyítja, hogy túléltük a múltat, Isten megtartott minket. S ha a múltban így megtartott minket, akkor jó esélyünk van megmaradni a jövőben is.
Eros hitre van szükségünk ahhoz, hogy érzéseink helyett az igazságban bízzunk. és ilyen értelemben a hit, néhány esetben igenis elegendo lehet a depresszió megoldásához . Nehéz kitörni ebből az ördögi körből de tapasztalatból mondom, hogy ki lehet.
Gondoljunk úgy a helyzetünkre mint olyanra, melyben örömünket lelhetjük. Meg kell találnunk az örömöket az életben és azokat a dolgokat, amiket szeretünk. Keresnünk kell ezeket! Ezek az apró dolgok teszik élhetőbbé az életet

Kémiai kiegyensúlyozatlanság

 "Néhány esetben a depresszió a kémiai egyensúly felborulása is okozhatja. Ilyen esetben depresszió elleni gyógyszerek használata lehet a megoldás. Néhány esetben a depresszió olyan komoly, hogy - legalább is idolegesen - gyógyszer használata szükséges ahhoz, hogy a beteg olyan állapotba kerüljön, melyben már képes a depresszión kívül más dolgokkal is foglalkozni.

A problémák igazi gyökerei
 

Azonban a gyógyszerekkel nagyon körültekintően kell bánnunk. Tulajdonképpen minden gyógyszernek van valamilyen mellékhatása. Az orvosság megszüntetheti a tüneteket úgy, hogy közben a probléma igazi gyökerei felett átsiklunk. Néhányan azért használnak depresszió elleni gyógyszereket, hogy ne kelljen megküzdeniük más megoldatlan problémákkal; hiszen könnyebb bevenni egy tablettát. Az általános szabály azonban az, hogy elsoként más módszerekhez forduljunk, kivéve ha a depresszió már annyira komoly, hogy a beteg kárt tehet magában vagy képtelennek tartja magát arra, hogy egyéb megoldást válasszon. A depresszió egy nagyon összetett dolog és az általa okozott problémák mindenképpen megérdemlik egy lelkipásztor vagy pszichiáter figyelmét."Azonban a gyógyszerekkel nagyon körültekintően kell bánnunk. Tulajdonképpen minden gyógyszernek van valamilyen mellékhatása. Az orvosság megszüntetheti a tüneteket úgy, hogy közben a probléma igazi gyökerei felett átsiklunk. Néhányan azért használnak depresszió elleni gyógyszereket, hogy ne kelljen megküzdeniük más megoldatlan problémákkal; hiszen könnyebb bevenni egy tablettát. Az általános szabály azonban az, hogy elsoként más módszerekhez forduljunk, kivéve ha a depresszió már annyira komoly, hogy a beteg kárt tehet magában vagy képtelennek tartja magát arra, hogy egyéb megoldást válasszon. A depresszió egy nagyon összetett dolog és az általa okozott problémák mindenképpen megérdemlik egy lelkipásztor vagy pszichiáter figyelmét."

 Írta: Dr. John Bechtle

A depresszió rövid leírása

Az unipoláris depressziót a hangulati és az érzelmi élet zavara, a gondolkodás meglassulása és az aktivitás csökkenése jellemzi. Olyan állapot, amelyben az élet sivárnak, terhei nyomasztónak tűnnek. A hangulati élet zavarait testi tünetek jelentkezése kíséri. Elnevezésében az "unipoláris" azt jelöli, hogy a hangulat csak egy, méghozzá negatív irányban tér el, és nem kíséri időszakos felhangoltság.

Előfordulás

Gyermekkorban az unipoláris depresszió előfordulási aránya fiúknál és lányoknál még csaknem egyforma, felnőttkorban a nők kétszer olyan gyakran betegednek meg. Hazánkban a depresszió élettartam-előfordulása a felnőtt lakosság körében 15,1%. Az életkori eloszlásra jellemző, hogy gyakori a megjelenés 15-19 év 45-50 éves korban.

Kialakulásának okai

A depresszió okairól számos magyarázat született, amelyek mind más szempontból közelítenek a problémához. A biokémiai magyarázat a neurotranszmitterek egyensúlyának felborulását tartja elsődlegesnek. A neurotranszmitterek olyan agyi vegyületek, amelyek üzeneteket szállítanak egyik idegsejttől - neurontól - a másikig. A depresszió esetében a figyelem a noradrenalinra és a szerotoninra irányult. A vélemények megoszlanak a tekintetben, hogy ezek a vegyületek milyen módon hozzák létre a tünetegyüttest: egyesek szerint a noradrenalin- és szerotoninrendszer, illetve a többi neurotranszmitter-rendszer kölcsönhatása a fontos, mások szerint a szerotonin a "karmester" szerepét tölti be: alacsony aktivitása felborítja a kényes egyensúlyt, és depresszió alakul ki.

A genetikai kutatások fényt derítettek arra a nem elhanyagolható tényre, amely szerint a depressziósok rokonainál 20%-ban fordul elő a megbetegedés; egypetéjű ikrek esetében ez az arány 43%, tehát a betegségnek mindenképpen van örökletes tényezője.

A hormonális tényezőket tekintve a kortizolnak, a mellékvesekéreg egyik hormonjának - vagy közismertebb nevén a stresszhormonnak - van kiemelkedő szerepe. A depressziós embereknek általában igen magas a kortizolszintjük, ami nem meglepő, hiszen az epizódokat gyakran előzik meg komoly stresszhelyzetek. Fontos hangsúlyozni a negatív életesemények szerepét, amelyek gyakori elindítói a depressziós epizódnak. A beteg nem képes egyedül alkalmazkodni a kudarchoz, ezért ezekben az esetekben a pszichoterapeuta segítsége különös jelentőséget kap.

A jelentős pszichológiai iskolák elméleteinek gyakorlati haszna a pszichoterápiák során mutatkozik meg. A pszichodinamikus nézőpont szerint a gyermekkorban elszenvedett veszteség a döntő; a viselkedéslélektan a pozitív megerősítések hiányára helyezi a hangsúlyt. A kognitív iskola a negatív gondolkodás depresszióban betöltött szerepére mutat rá: a betegek jellemzően negatívan gondolkodnak önmagukról, az élményeikről és a jövőjükről, miközben alábecsülik a pozitív események jelentőségét és felnagyítják a negatívakét. Érdekes elméletet takar a tanult tehetetlenség fogalma: a betegek úgy érzik, hogy nincs hatásuk életük alakítására, a kontrollhiányt stabil belső tényezőknek tulajdonítják, ezért alkalmatlannak érzik magukat a negatív események elhárítására.

A depresszió tünetei

Az érzelmi élet zavarai a vezető tünetek közé tartoznak, és intenzitásuk széles skálán mozog: az enyhe kedvetlenségtől a mély lehangoltságig. A betegek arca rendszerint állandóan tükrözi a gondterheltséget, jellemzőek a homlokráncok, a szemhéjak kettős redője és a lefelé hajló szájzugok. A kifejező mozgások szegényebbé válnak, a gesztikuláció megszűnik, a hang gyenge, elhaló. A beteg könnyen elsírja magát, de az előbb említett súlyos állapotban a sírás készsége is megszűnik.

Az érzelmi állapotot a kilátástalanság jellemzi, a beteg szomorúnak érzi magát. Saját magáról kialakított képe negatív, általában értéktelennek, alacsonyabb rendűnek, visszataszítónak tartja magát, az önértékelési zavarok rendszerint igen súlyosak. Jövőjét sötétnek és reménytelennek látja, és az érzelmi állapotot a betegségre jellemző szorongás mértéke is befolyásolja. Érdeklődése beszűkül, gondolkodása lelassul, tanácstalanná válik. A depresszió jellemzően korai tünete a figyelemzavar. A depressziós beteg gyakran panaszkodik az intellektuális képességek romlásáról, de egyes kutatások szerint ennek hátterében a csökkent motiváció figyelhető meg.

Az érdeklődés beszűkülése először a lendület, a kezdeményezőkészség elvesztésében nyilvánul meg. Enyhe esetben a beteg mindig fáradtnak, lassúnak érzi magát, de előfordul, hogy egész nap fekszik, és nem látja értelmét felkelni az ágyból. A depresszió motivációs tünetei közt tartják számon a közömbösség ellentétjét, amikor a beteg a szorongás következtében erős motoros nyugtalanságot él át: kezét tördeli, jajgat, testét ingatja, ezt agitált depressziónak hívják. A depressziós az élet terhétől való szabadulás végső eszközének az öngyilkosságot tartja.

A depresszió egyik leggyakoribb tünete az alvászavar, amelynek mindhárom változata előfordul: az elalvás zavara, a gyakori felébredés és korai ébredés. A beteg akkor is fáradtnak érzi magát, ha a szokottnál többet alszik. Ugyancsak gyakori kísérő tünet az étvágyzavar, az emésztési zavarok, a székrekedés, a szédülés és a generalizált fájdalom. A szexuális késztetés minden esetben csökken.

Meg kell említeni az atípusos depresszió tüneteit is: ebben az esetben az étvágytalanság helyett fokozott étvágy, ennek következtében hízás lép fel, illetve az alvászavart a fokozott alvásigény jellemzi. Gyakori, hogy a depressziós tüneteket szorongás és pánikrohamok fedik el, de az atípusos depresszióra a hangulati ingadozás is jellemző: a betegek képesek örülni bizonyos pozitív életeseményeknek. Előfordul a depressziónak olyan súlyos változata, amelyben a beteg már nem képes átélni a lehangoltságot (depressio sine depressione), ebben az esetben az érzelmi élet nagyon súlyos gátlása van jelen.

Szerző: Dr. Szemerédy Viktória
Lektor: Dr. Gabulya Zoltán
Forrás: Tringer László: A pszichiátria tankönyve, Ronald J. Comer: A lélek betegségei

Kiút a depresszió sötétségéből

Gyermekkoromban, a szüleim sokszor ittak, alkoholizáltak és az ilyen napokat, rendszerint, hosszú éjszakák követték, veszekedésekkel, verekedésekkel kettejük között, öngyilkossági kísérletekkel és nem egyszer előfordult, hogy kisgyermekként az éjszaka közepén, pizsamában kellett menekülnünk otthonról, nehogy komolyabb bajunk essen. Ezek az események mindig megviseltek, s egészséges szülőkép nélkül visszahúzódó lettem már az óvodában is, majd később az iskolában. Az agresszívabb, erősebb társaim, látták ezt és tudták, hogy könnyű préda vagyok így folyamatossá váltak a cikizések, verések, stb. Ezek csak rontottak a lelkiállapotomon, később depressziós lettem és tizenéves koromban már az nyújtott örömet számomra, ha a saját véremet láttam folyni. Vagdostam a kezeimet és élveztem a fájdalmat. Legalább magamnak bizonyítani tudtam, hogy erős vagyok, ha másokkal szemben ez nem is ment. Belül, fájt a lelkem, nem tudtam feldolgozni a múlt fájdalmait, melyeket újabbak és újabbak követtek. Nem volt számomra kiút, a jövőmet is sötétnek és kilátástalannak hittem. Ilyen állapotban ismertem meg Isten szeretetét. Az, hogy valaki, ennyire szeret engem és fontos vagyok számára, ráadásul nem is akárkinek, hanem a világmindenség Urának a számára, olyan lelkierőt adott, hogy szép lassan elkezdett megváltozni a gondolkodásmódom. Többé már nem önmagam és a lelki fájdalmaim körül forogtak a gondolataim, hanem azon járt folyton az agyam, hogyan is tudnék még közelebb kerülni Isten szeretetéhez. Többet akartam belőle, mindig többet. Azóta már nem vagdosom a kezeimet, hiszen tudom, hogy ezzel szomorúságot okozok Istennek, aki annyi jót tett velem. Már nem vagyok depressziós, hanem célja, értelme van az életemnek és hiszek benne, hogy még jobb és boldogabb jövőt tartogat számomra Isten.

Urbán L. Tamás